Milyen az, amikor a facebook mindent megold, bürokrácia ide vagy oda, meg hajnali órában is másodpercek alatt olyat tett velem, amit két hét diplomácia nem volt képes!
De nézzük csak a részleteket...
A történet ott kezdődik, amikor egy pár Erdélyből már elkivánkozó egyetemista szerencsét akar próbálni az ELTE-n. Decemberben induló pályázattal jelentkezni lehetett egy kalandra, hivatalosan a szakmai fejlődés érdekeben teszi ezt mindenki.
Hivatalos papírt kellett össze kaparni a Bp.-i ELTE-ről (ahová készült a társaság) ami hivatalosan igazolja a hivatalos delegációt a hivatalos pályázatba, hogy ott egy bizonyos hivatalos tanszéken a hivatalos Intézményvezetőség hivatalosan befogad minket oda egy teremnek egy sarkába. És ott mi csak pislogunk majd és nézzük a nagy hivatalos előadásokat és minden hivatalos módszert le koppintunk nem hivatalosan persze, majd az államvizsgába implementálva 10-esre doktorálunk. izé... hivatalosan.
A komplikáció akkor lépett fel amikor az ötlet megszületett. Ez a baj.
A hivatalos mail címeket ostromolva a tanulmányi osztály vezetőséget kerestem, az oktatókat úgyszintén.
De természetesen semmi válasz. hm.. minek?
Aztán egy ködös éjszakán annak ellenére hogy volt internet kapcsolatom, a facebookon logtam. És jött az ötlet: mi lenne ha én ott rája keresnékö a TanárÚr-ra.
És megvolt... abban a minutumban be volt jelölve. hm... De a megdöbbenés ezután jött... 3 másodperc múlva már Barátok voltunk. Ez igen!
Két hétig hivatalból nem akarnak észre venni és a facebook 3 mp alatt már baráttá nyilvánított, míg az internet el nem választ. Ez semmi.
Mindegy az hogy éjszaka két vagy három óra... Mégis beszóltam, s válasz is jött, aztán feltörtek a múlt évi emlékek... és a Kis lak áll a nagy Duna mentében... meg minden. Meg a kocsma előtt hagyott bicikli.
Még azon az éjelen minden megváltozott az ügy kimenetelében: igéretet kaptam a fogadásra.
Pár nap és le volt tudva az ügy.
Mi a tanulság?
1. Hivatalos hivatali ember után először, ha bajod van, kérdezd meg mit tud rólla a facebook.
2. A facebook gyorsabb mint az internet, mint az e-mail, mint az akármi.
3. Éjszaka még gyorsabb mert kevesen terhelik szegény FB- agyát.
4. Kérdezd bátran a facebookot, hogy merre hány km!
5. Felfogtad?
6. Ha nem, keress utánna a http://www.facebook.com/ weboldalon.
Nyitott szemmel ébredtem erre a reggelre, amikoris belekostolhatok a polgármesteri hivatal levegőjébe.
Kilenc orára gurultam be a hivatalba, ovatosan ajtót nyitok, majd szivélyes üdvözlet fogadott.
Az aktacsomok, ahogy minden nap, most is toronynak készültek. Várták László Attilát, aki aztán ellátta a bajukat. Az alpolgármester érkezéséig nem kellett sokat várni, ugy érkezett mint aki tudja, hogy varjuk. Pár másodperc és már a kezében golyóstól volt ami csak úgy szinte magára dolgozott, aláírt a beszélgetésünk alatt, folyamatosan, rá se kellett nézni, tudta a maga dolgát.
László Attila meg arra a kérdésre kezdett mesélni, hogy milyen út vezetett az alpolgármesteri székig.
A kérdés meglepte őt, aztán a reakció engem lepett meg: nagy nevetés után jöttek a szavak, s azokat is keresni kellett. Ahogy köztudott szakmájából kifolyólag inkább receptet kellene kitöltsön az alpolgármester úr, aztán egy alkalommal, egy sorshúzás vezette a „pirmöria” fele. Ugyanis mint cégvezetők, barátok a kereskedelmi kamara elnökét akarták maguk közül kiválasztani. Pár évre rá meg az RMDSZ előrejutását magyar vállalkozók segítették előbbre, amiből rövidesen választások választoták ki a „kiválasztottat”.
Közben persze jöttek mentek az emberkék, s azt tapasztalhattam meg, hogy a bürokratikus előirások fölött meg lehet kellő hozzáálással oldani sok ügyet pár perc alatt, két telefonálásal. Persze meg lehet ezt oldani két-három heti utánna járásal is (kérést kell tenni az igazolásra amivel igazolod hogy kérheted a jogodat igazoló adeverincát). Szoval az irodában is azt hallottam, hogy nem az akadékoskodó utat vállaszák ezek az ajtókon belül, hanem a gyors megoldást. A „főnök” azokat is fogadja akiket nem is kötelesége, és bár ez neki plusz munka, megoldást lehet találni minden problémára. Magam is tanuja voltam ehez hasonlóknak. Talán ezért is jönnek Attila alpolgármesterhez többen, és nagyobb a forgalom mindig ezen az irodán, (mint a másik alpolgármester irodájában) mert meghalgatásra találnak a gyereket elszálítani akaró iskola igazgató és a kilakoltatástól félő sociális lakást bérlő kérései.
A program zsuffolt, pláne, hogy el kell látni a polgármesteri szék üressé válásával további feladatokat is. Licitálásra szaladtunk le gyorsan, hogy dőljön el, ki lesz az a cég aki az árván maradt régi gépjárműveket kilora megveszi. S közben átláthatóvá vált számomra, hogyan sétálnak egyes kolozsváriak a kiskapukon, a törvényes büntetés alól ki és be.
Aztán délutánra a koreai nagykövetet várták teával s még azt sem tudták, hogy ki fogja fogadni, ki fogadnia kellett volna pár napja házon kivülre esett ugyanis.
Mivel gyorsan lepergett az a kevés idő, ami alatt beszelgetni tudtunk, várom a következő ilyen lehetőséget, a kérdéseket már élesre töltöttem, várom...
Az '56-os budapesti forradalomra emlékezni szokás magyarföldön. De minden másképp müködik ez, kicsit távolabb, a Kárpátokon túl. Egy kis magyar közösség él Zürichben, ahol ezt a megemlékezés inkább ünnepnek tekinthető: ahol minden héten egyszer talalkoznak magyarok egymással, ökomenikus Istentisztelet alkalmával vasárnaponként. S ezek az alklamakon egy templom a magyar himnusztól hangos.
Sajnos az, hogy a magyarok legtöbbje idősödő. Legtöbbjüket pontosan ez a forradalom leverése üzött ki. S azota emigránsok. Az unokák már nem értik miért könnyes a szeme a papának, ha magyarul énekelnek a templomba.
Mindeniküknek különös, akár filmbe illő története van, hogy szökött ki a vasfügöny alatt, s hogyan kezdte itt életét ujra, de ugyanolyan elmondásuk szerint soha nem lett többé.
Aztán mostanság kialakult egy fiatalokból álló társaság is akik csatlakoznak: a vendégmunkás magyarok, akik igen sűrűn előfordulnak a környéken.
Alkalmam volt egy kilenc fős erdélyi csapatba inkadrálodni hirtelen. S nem kis meglepetést okozott az a pillanat amikor a székely legénykéknek külön felcsendült a székely himnusz is. Bizony 2000 km-re távol, nem gondoltam volna ezt, hogy a jelen levők mindenike hangosan énekelni fogja.
Sok tanulságot vonhatna le az otthoni közösségeink legtöbbje, hogyan kell igazán összetartani, mik az igazán évezredes magyar-keresztyén értékek. S mit jelent megküzdeni, magyarnak megmaradni.
Tisztelet tehár a nagyvilág szétszort magyarjainak, akik nem feledik a Szent Korona örökségét.
A nagyvárosnak kisebbsége mai napon ujra nagynak érezhette magát.
Újra avatták a Mátyás-szoborkompoziciót. Minden erdelyi helyről ide gyültek a magyarok, hadd ünnepeljék az igazságos király újraszületését. Mert amíg áll kolozsváron a Mátyás-szobor, addig lesz igazság a kincses városban, győzött az igazság a Ceausescu éra fölött s győzött Funar fölött is, de győzni fog még az igazság akkor is mikor az utolsó napon megméretik az embernek fia! –hangzottak Tőkés szavai a négyszögletű kerek téren!
Mindenféle állami méltoságok, magyar miniszterelnök helyettes: Semlyén Zsolt, román miniszter Kelemen Hunor, EP alelnök Tőkés László es mind a négy történelmi egyház vezetője tiszteletét tette jelenlétével.
Persze ez nekük protokol, de inkább azt kell értékelni, hogy a budapesten tanuló csiki gyerek csak azért jön Kolozsvárra hogy részt vehessen a faluja fuvós zenekarának fellépésén, s hogy a háromszéki meg távolabbi emberkék csupa díszbe, ünnepelni jönnek szépen, Kolozsvárnak főterére.
A szép tavaszi nap szépen sütött le a népre, s a Hidelvi Földész Kórus öreg tagjainak gyöngyöző homlokán csillogtak a megeredő gyöngyszemek. De a boldog társaság halk éneke, nyugdíjasok könnyes dala, azért volt méltán dícső mert ezelőtt majd 110 éve ugyanez a kórus, ugyanezen a helyen elődeik részvételével avatták fel 1902-ben a szobort. Csak akkor még József főherceg és királyi méltóságok jelenlétében. Most pedig a bácsikáknak tele volt gombocal a torkuk, hangjukat hogyan is hallatsák ilyen átható pillanatban.
A Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar adott koncertet a főtéren, sok trombita nagyobb volt mint a mögötte álló fuvós, a kis doboló nagy zajt csapott, s mindenki rá figyelt. Már az ünnepség érdekesen indult: román himnuszt a zenekar felgyorsított ütemmel jatszotta, csikba ezt ugysem élvezte soha senki, s ezért ők sem ebbe mutatták ki a tehetségüket.
Aztán a magyar himnuszt meg lassan az éneklő tömeg tempoját felvéve követték. Aztán csend. S a háromszékiek mintha otthon lennének: rákeztek a székely imának az éneklésére. Pszichikai zavar tört ki a kisdobos gyorsan dobogó szivében - ő meg arra gondolt - erre felé ezt nem szokták énekelni.
Dehogynem: a háttér felerősödő bátorsága csengett a román televizió közvetítésében.
Végül jött a koszoruzás: az első a román féltől jött, s már össze szoltak a mellettem levők, hogy a román szalaggal a koszorú nem is jó’ oda. De rögtön jött a magyar miniszterelnöki koszorú, azt nem az előző mellé hanem elejébe tették, s mivel háromszor akkora volt, tündöklő piros-fehér rozsákkal, megoldotta a multi-kulti patthelyzetet.
Ez a nap arról szólt: egy nap a sok évtized után a magyar volt az első nyelv a főtéren, az első köszönés, az ünnepelt. Simán előbe helyezték a román elé, s bár a román neo-nácik bejelentették hogy megzavarják az ünnepet, egy ilyen koszorú mögött eltörpültek volna, ha megjelentek volna is, de...ilyenkor hol vannak? A magyar gárda tagjai pedig várva várták!
A Kárpát-medence legnagyobb volt , jelenlegi és minden bizonnyal az maradó városa az Budapest. A rendszerváltás utáni időszakban újra központi helyét megerősíteni kívánta, azzal hogy multinacionális cégek telepedtek körébe, Európa valamennyi hálózatszerűen terjedő cégje képviselteti magát a városban vagy az azt környező agglomerátumban. Sőt közép-kelet Európa logisztikai központjaként is említették, regionális túlsúlyát a kedvező földrajzi helyzetével és versenyképes gazdasági környezetével váltotta ki.
Ezek után elvárható a város hogy a város egy úgymond – cyberfelhővel - legyen körülvéve, ami biztosítaná a végtelenségig szerteágazó kapcsolatrendszerek elterjedtségét és nagyfokú hozzáférhetőségét. Ahol a város tele van különböző szórásban, úgynevezett hálózati hozzáférést biztosító eszközökkel, ami korlátlanná teszi, a nagyáteresztő képességű lefödöttséget igénylő zónát. Gondolok én itt például a 3G-s elérhetőségre, a Wi-fi-re, a különböző Hot-spot-ra
A lefödöttséget biztosító rendszer kiépített, nem is annak hiányával van a gond. Csak hogy szinte a hozzáférhetetlenséget súrolja. El van lehetetlenítve az, hogy szabadon használhass bármilyen szolgáltatást, vagy valamilyen kiépített infrastruktúrát. Így történik meg az az úgyn. ablakos-fagyi effektus: vagyis az, hogy latod azt, hogy egy csalogató fagylalt vár téged az ablakon túl, de nincs pénzed rá, hogy megvehesd, így elkezded nyalogatni kívülről az ablakot, s közben képzelődsz az íz-világról.
Avagy ott a busz, vagy más tömegközlekedési eszköz, csakhogy nincs jegyed rá, a buszon meg az ellenőr, késel el a megbeszélt helyszínről, de képtelen vagy időben eljutni oda. Vagyis megvan, ott van, de nem használhatod, mindent a szemnek, but don’t Tuch!
Így történt itt, a budapesti lehetőségekkel is: minden egy karnyújtásnyira! De számodra elérhetetlen!
Mindent kódolnak, minden zárolt, minden abban az esetben használható, ha rendelkezel: adóazonosító jellel, ha van belépőd, érvényességid meg társítható eszközzel.
Mára már a civilizációnk társadalmi szervezettsége annyira egymásra épült és a benne élőt annyira függővé tette, hogy: 1, lehetetlen az életet ezen kívül élni, lásd: születéskor már számmal azonosítnak, 2., Semmilyen tevékenység elvégezhetetlen a civilizációnk termék-eszköze nélkül, lásd: próbálj rántottát készíteni reggel gyújtó nélkül: csak egy eszköz hiányozzon a láncszerű folyamatból és kudarcba fulladsz! 3., túlszerveződése már annyira körkörös, hogy ha nem élsz azoknak a szabályoknak megfelelően, saját magadat teszed „elimináltá”
Nemhiába nevezte még a XX. század közepén a városok nyomorát egy akkori urbanizálódás káros hatásaival foglalkozó professzor… aki úgy fogalmazott, hogy bérbe vesszük a lakást, a kaját, az autót, az internetet, vizet, gázt, levegőt, még az életünket is!
Sok ember elveszítette a bizamát ebben az egész gadaságban, az ország vezetésben, a kormányban, a jelenlegiben, a voltban, és már a következőben sem bíznak, mondván:
-Ugyanazt teszik majd mind idáig mindenik! – az elvárásokat sosem teljesítik. Minden kormány(párt) eredeti, a kampány dömpingben igérteket valahogy elfeledi. Vagy csak egyszerűen a valasztási időszak alatt annyira elszakadnak a valóságtól, hogy már mindegy hogy mit igérnek csak több legyen a riválisénál, hihetősége egyre kissebb, amit már érez a vállasztó is. Egymást túl licitáják, és az a nyerő aki a másikat túlszárnyalja – viszont- remélem eljön az az idő amikor nem a felhőkről hantázó politikust vállasszák, hanem azt aki nem igér semmit, a racionalis kereteken kivül, inkább szembesíti az embereket azzal, hogy az elkövetkezőkben mi várható, és mit kell tenni, vagy mit nem kell tenni.
Sok nyugati kampány modor már átalakult, ésszerüvé. Ahol a vállasztók nem a szépen szólló pacsitákat vállaszák, hanem a megfelelő helyre a megfelelő szakembert. És nem várnak el olyanokat ami lehetetlen, és nem is kapnak olyanokra igéretet, ami már sci-fibe illő, aki pedig így kampányól az már eleven gyanus!
De szerintem ez az ország nem csak a rossz vezetéstől betegeskedik. Gond van azzal is, hogy az államot alkotó nép tömegesen lopja saját maga alól ki a talajt, s mikor jön az özön víz, akkör jön rá, hogy gödörbe vagyok’ - IMF légyszi ments ki innen-!
Hogy legyen pénze az államnak, mikor mi, emberek, az állam alanyát alkotók nem járulunk hozzá a magunk, egyébbként tövényes részével. Milliárdokat nem adozunk meg, papirmunkával tüntetünk el, hogy ne kelljen adót fizetni rá, ahol lehet TVA nélkülli vásárt bonyolítunk le, a termék „adómentessé” vállik, sok gazdag polgártárs tisztába sincs mivel rendelkezik, talán épp ezert nem tud, vagy nem akar azokról adózni. Azt szeressük, ha tva nélkül valamit megvásárolunk, nem pontosan valljuk be mi is van a birtokunkba, legtöbbször mindig a reálisnál kevesebbet nyilatkozunk.
Ha egy leegyszerűsített modellel helyettesítjük az államot, legyen az például egy család: a család össz jövedelmére számolva a családfő- vagy vezető ehez viszonyítva fogja a kiadásokat megvalósítani. Viszont ha ezt a család tagjai, az állam tagjai, vagyis mi magunk nem fogjuk befizetni, akor érthető, hogy (használjam a büvös szót) válságba keveredik a „nagycsalád”.
Persze a jelenlegi helyzet nem ilyen egyszerű, sok minden, itt figyelembe nem vett tényező közre járszik.
Mikor ér már el az az ésszerű gondolkodás hozzánk is, hogy átgondoljuk: ha én magam nem fogok becsületesen adózni, a közterheket tehetőséghez mérten, egyenlően felvállalni akor milyen alapon, milyen jogon várhatom el, hogy az ország mint agregátum jól müködjön, fejlődjön, legyen pénz iskolára, egészségügyre, ahol a gyerekem tanul, ahová én bizva mehetek meggyogyulni, ahol beruháznak, fejlesztenek, felújjítnak.
Legtöbb esetben pont az, akinek lenne miből az nem adózik, mert megteheti, vagy mert miért ne, vagy nincs olyan ésszerű rendszerbe fogva amiből nem tudna kibujni.
Nem mondom, hogy nem az ország vezetők a ludasok, de nem csak ők! Legkönnyebb másra hárítani a felelőságet, mást okolni a helyzetünk visszáságai miatt.
De előre mi magunk legyünk korrektek, és lojálisak!
Úgy-e mindenki ismeri ezeket a szavakat, József Attila fogalmazta meg a múlt századelején, híres nagy versében (Nem, nem Soha!)
Végre eljött, november végén az a nap, amelyre, magam nevében beszélve, már második éve várok, várunk. Vagyis arra, hogy vegye újra szent oltalma alá Mátyás király, saját szülővárosát, a kincses Kolozsvárt!
Bizony az egész város arculata hiányosnak tűnt nélküle. Mit ért a kincses jelző, ha Erdély kincse el van palástolva és kalapálás hallatszik alóla? Sok turista hiába kukucskált a restaurálás színfalai mögé, az az igazság, hogy nem láthatta az Igazságost!
Biztosan mindenki észrevette, hogy az a régi tábla amit ugyanannak az országnak szülötte tettet rá, amiben mi kell éljünk, azt mostanra már nem tették vissza! Egyébként a trianoni idők után Nicolae Iorga tollából származó írás is díszlett a talapzaton miszerint: "A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult." Az az ironikus, hogy a táblával ellentétben mégis hadisarcot fizetett a moldvai legnagyobb István, hosszú időkig annak emlékére, hogy nem győzetett le s a moldvai fejedelem csak úgy passzióból kényszerült erre.
De a lényeg lényege lényegében, ebben a lényeges pillanatban, legyen lényegtelen, s most az a lényeg, hogy nagy az érdeklődés övezi a felújított szoborcsoportot, amit annak idején, a volt Nagy-Magyarország magyarjai adakozták, hogy a méltán dicsért Fadrusz János 1902-re befejezhessen több mint 260 000 koronából. Fadrusz János az alkotásról így ír:
„ A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között”.
-no comment, ugy-e?
A kolozsváriak - de nem csak - most eljönnek megnézni a szép restaurálást! Hemzseg a magyar szó a téren. Mindenki boldog! Viszont ennek az új téralakításnak és modernizálásnak van egy nagy áldozata is, név szerint Mátyás lova. Ha más nem, viszont ezt kétlem, ő azért jobban szerette a teret szépen zöldbe burkolózva, kis padokkal, sétánnyal, fákkal meg galambokkal. Viszont az állatok, bármilyen nemzet is hajhásza a teret, legyen az amelyik most és amelyik volt, ők maradnak a téren, békésen.
Egy biztos, s remélem az szent és örök: magyarok mindig fognak ott állni azon a téren! Nem is egy, nem is kettő, de legalább hat. Név szerint: Márton Áron, a templom mellett, és a régi magyarok együtt: (balról) Magyar Balázs és Kinizsi Pál valamint (jobbról) Báthory István és Szapolyai István.
Végre 90 év elteltével, újra magyarnak érezheti magát sok határon inneni magyar is. Az adósság, amivel tartozik az anyaország, úgy látszik most egyenlítődni fog. Hányszor hány százezer, a kerten kívül maradt magyar, vágyott erre a pillanatra, amikor a fényképét piros-fehér-zöld háttér övezi majd és azt csókolhatja majd éjjel-nappal. Azt amit majd elvisz vasárnap a misére, azért hogy legyen nála, mert ez őt végre megilleti! És majd minden ünnepen magával viszi a bizonyítékot, kiáltva:
- Én is oda tartozom, közétek, drága testvéreim, csak volt idő mikor nem engedték, s volt amikor nem is akartátok! De már minden szép, újra zöldben játszik a rét és fehér ünneplő ruhám veszem a az ünnepedre, miközben vöröslik fölöttem a Nap! (Remélem hogy a következő csiksomlyói búcsúra már én is vihetem!)
Úgy látszik élni akar a nemzet, élni egymásért és együtt. Bizony rájövünk lassan hogy bármenyire vonzó a globalízált cséplés, a nemzeti öntudat minden európai nemzetet elér, nem csak minket.
Most ebben az évben amikor a természeti csapások rémétől szenvedőek kiáltásaira eddig nem tapasztalt segítséget nyújtott a világ magyarja. Most amikor egy újabb katasztrófa, a vörös iszap temeti alá a településeket, gondolkodás, de határok nélkül is segít az eddig szenvedő a jelenlegi szenvedőn. Ugye jól esik bajtárs, most észrevenni, hogy a magyar nem csak Borsig, nem csak Sopronig, nem csak Röszkéig, hanem akár Los Angelesig vagy akár Palánkáig tart?
Most eljön az idő, mikor a sírok nyílnak fel, drága József Attila, most kellene szegény nagyapám még éljen, hogy újra lásson ilyen papírt, mert az utolsót eltüzelték előtte ami volt neki, s ő sirva kellett mindezt nézze.
Most még alkotmányt is módosítunk, hogy minden passzoljon az új passzhoz. Még lehet, hogy szavazhatunk is, így vélem én is tisztességesnek, ha döntő szerepe nem is lesz ennek, de legalább vélemény nyilvánító legyen. Nem fogja-e a gyomrunkat elcsapni az a sok minden, amit idáig csak álmunkba láthattunk, s most meg felébredve is azt mondják:
-Igen bizony! - avagy 21. századiasan – Újra szólíthatlak tesónak Tesó?
Vajon most nem lesz-e velünk baj, hogy nem érezzük, hogy piros tollal írják e napot a történelembe?
Akad már olyan külhoni magyar, bár még nem magyar állampolgár, aki arra a kérdésére egy örömtől ittas magyarországinak, hogy igényled-e ? Ugye jó lesz!? Azt válaszolta:
- - Ha-ha persze, legalább vízum nélkül utazhatok Amerikába!
A Green Revolution és a Raiffeisen Bank által kezdeményezett I'Velo projekt már egy ideje fut Kolozsváron. Az első alkalmak azt tükrözték, hogy nagy sikerű lesz a program, a legnagyobb várakozásokat is felülmúlta a biciklizni vágyok nagy serege.
Ahogy a székely fogalmazna, tisztelet és reszpekt annak aki kitalálta ezt az egész mozgalmat, hogy ébresszük a városlakó emberek fantáziáját a kevesebb széndioxidot kibocsájtó közlekedésre. Egyáltalán az alternatív életstílust is megszerethetik az emberek látva a sok mosolygó biciklist a parkban, a Szamos partján suhanni mint a szelő.
Viszont ezek a gondolatok amikor gyakorlatba átültetődnek, sok minden kimarad az éjszakai álomtervből, sajnos pont a java... Mindjárt meglátjuk miért!
Ugyanis az egy dolog, hogy rengeteg bicikli áll a kölcsönzőbe, viszont nem azért mert nincs rá kereslet, dehogynem! Ott jártunkkor hosszú kígyózó sor állott vérszomjas szemekkel nézve a lazán viselkedő bérbe adó megbízottakra.
A nyáron induló program legeslegelső próba biciklizése után, vagyis két óra után már elmondások szerint tömegesen estek szerte a biciklik. Vajon ez normális dolog? Ha én veszek egy biciklit, annak két órán belül szerte kell essen? —NEM— A baj azzal van, hogy ami egyszer nem muszáj arra semmi figyelmet nem szentelünk a legyártása során .
íme egy beszámoló: „A biciklik kényelmesek, fix áttételes kontrafékes városi bringák, nagyapáink is pont ilyet hajtottak. Két órát tekertünk, semmi nem volt zavaró, pedig nem is állítottunk semmit méretre (ülésmagasságon kívül). De egyáltalán nem tartósak, már érkezésünkkor volt 6 darab bicikli gumidefekttel, további két biciklit láttunk ledobott lánccal. A mi két biciklinket is elég hanyagul dobták össze: nem volt rendesen rögzítve a nyereg, a kosár a megadott 5 kiló helyett már kb. háromnál mozdult el, a támasztók sem voltak beállítva. Ez mondjuk a gyártó hibája, legtöbb gond egy-egy csavar meghúzásával megoldható lenne, de kérdéses hogy meddig fogják ezek a biciklik bírni ezt a szolgálatot.” (Transindex.ro)
Amikor pedig mi mentünk (oktober 10), lelkes csapat, tele életerővel és a biciklizésre annyira vágyva, hogy utánunk a Szamos megáradt a nyálcserénk intenzív kiválasztódásából származó többlet térfelszíni lefolyás miatt. Röpke másfél óra sorban állás alatt jól kivehető élettani sőt viselkedésbeli mozzanatokat figyeltünk meg.
Az még nem elég, hogy a biciklik 90%-a már használhatatlan, mert az a szó, hogy „hitvány szerelék” teljesen kimeríti a biciklire ráfogható minőségi színvonalat. Viszont a több száz bicikli legtöbb baja az volt, hogy vagy ez lógott róla, vagy kiesett a kereke, vagy a gumiabroncs le esett róla stb. A lelkes ott dolgozók hozzáállása a munkához abban merült ki, hogy várakoztak arra a pár, még működő bicikli vissza érkezésére. Pedig rendelkezésükre állt egy úgynevezett boksz-utca is, ahol igazán neki lehetett volna állni és szerszámmal a kézbe percek alatt megjavítani a biciklik hosszú sorát. De hát minek? A sor lassan bomlott, volt aki várt, még lehet, hogy mindig vár a vissza érkező és szabaddá váló biciklire.
Most még következtetést nem szeretnék levonni azoknak az emberkéknek a hozzáállásáról, hagyom, hátha szunnyad bennem még az a keserű íz, és valamivel majd kíméletesebben tudom leírni azt a tudatlan, nemtörődömséget és maga a program fő célját semmibe vevő léhaságot amit sajnos alkalmam volt megtapasztalni… arról majd zárójelbe, személyesen!
Imperiál Torony a fenesi út végén, a Monostor negyedben
"Kolozsvár iszonyatos iramban fejlődik. Lassan minden nagyobb nemzetközi vállalat képviselteti magát a városban, hatalmas az igény lakásokra és irodaépületekre. Ennek az igénynek a lefedésére minimum 20 felhőkarcoló épül Kolozsváron a következő pár évben, közel felük a központban.
Ha a jelenlegi fejlődési trend megmarad a városnak minden esélye megvan, hogy Románia és Kelet-Európa legjelentősebb banki, üzleti, egyetemi és információs technológiai (IT) központjává váljon."
(http://kolozsvar.info/199/felhokarcolok-kolozsvaron)
Ez a bejegyzés volt olvasható 2008-ban a kolozsvar.info oldalon. amint látjuk nem váltak be az előre látások, ugyanis bekavart az ugynevezett válság.
Régi nagy civilizáciokról olvashatjuk, hogy mijen gyümölcsöző volt mindenik, fejlődött a szociális rendszerük, a technológiai fejlesztések jellemezték, aztán eljött az az idő amikor egyre lassubb volt a fejlődés és meg is állot.
Az ókori, és bármelyik civilizáció amiról tudomásunk van első sorban valamilyen nyersanyag vagy annak termelésére épült. Elsősorban mezőgazdaságra volt utalva sok, különböző kontinenseken feltárt régi civilizáció. Egy idő után viszont az erőforrásai megcsappantak, és hanyatlásnak indult az akori tekintetben egyedulálló civilizáció.
A még máig meg nem fejtett különös inka birodalomban, vagy az egyiptomi építészet részleteit most is csodálják. A nagy globális fejlettség jelenlegi elméi msot sem értek arra a szintre ami pár ezer évvel jellemezte az ókori matematikusokat.
Viszont kérdés az, hogy a jelenlegi, a teljes Földet behálozó fejlett társadalom nem esik-e ugyanabba a csapdába, amibe végzetüket lelték meganyi, lehet hogy fejlettebb társadalmak is. Vagyis abba, hogy a rendelkezésünkre álló eröforrások kimerülnek, márol holnapra pedig egyre roszabbak a kilátások.
Az egyiptomi virágzó földművelés is halálát lelte a föld termékenységének hanyatlásával. A mostani, szén-hidrogénekre épülő, minden ország és minden település ráutaltsága miatt nem fog-e megbénulni ezek lassan teljes hiánya miatt?
A föld alatt, az égen és a vízben, még sok emberbe műtét útján bekerült testében is műannyag, vagyis valamilyen kőolaj származék bíztosítja a vér-vagy az egyáltalán a léthez szükséges keringést, mozgást!
Vajon most, hogy ekkora, a Földön soha nem látott technológiai lehetőségek állnak a rendelkezésre, képesek leszünk-e kikerülni azt a csapdát ami fele robogunk?
Ugyanúgy járunk-e mint az öszes eddigi társadalom, hogy a csúcsig elérkezve, hanyatlás áll majd be, és az végzetessé válik.
A Föld népességének szaporodása pár évtized múlva stagnálásba érkezik, ami majd átvált receszióba. A technológiák úgyanúgy nem fejlődhetnek a végtelenségig.
A régi magyar nóta sorait idézve: "Jegenye fák, jegenyefák nem nőnek az égig."
Képes lesz-e a globális társadalmunk arra, hogy a konszumációs irányzata megforduljon és még a végkipusztulás szakadéka előtt megáljon és más, alternatív ugynevezett life stil-t találjon magának?
Kezdeményezések akadnak. Kiváncsi vagyok mikorra készülnek el a kolozsvári modern aglomerációs aspektust kölcsönző felhő karcolók, vagy már nem is lesz szükségünk rájuk?
Vidéki településeken pár éve elterjedt azon ünnepség sorozat, amely nyaranként a falvak-városok szórakoztatását hivatott szolgálni.
A lassan szokássá váló falunapok első évi szereplése után sok ember jó ötletnek tartotta, hogy újra megrendezésre kerüljön. Ez, most már minden valamit magára adó faluban így megy. Sőt kisejlik most már az a trend is hogy a szomszédos falvak egymással versengenek, azért hogy nagyobb vízhangú, nagyobb tömeget oda csalogató napok legyenek ezek.
Vannak faluk, amelyekben észre veszik a falunapok igazán gyümölcsöző hatását! Ugyanis ha sikerül egy hatalmas reklámot verni a médiában, lehetőleg minél messzebbi tájakra kiterjeszteni ezt, akkor a kedvet kapott látogatok a helyszínre érkezve minden bizonnyal első sorban nagyfokú potenciállal rendelkeznek a fogyasztásban. Ebbe bele lehet érteni a szolgáltatások különböző területeit is, vagy akár a termékeket. Viszont a felhozatal itt ajánlott, hogy a vidékre jellemző legyen, még jobb, ha egyedülállóak, ami majd vissza csalogatja a részvevőket, jobb eseten azok környezetéből is még néhány kíváncsiskodót. Persze ne feledjük el, hogy minden rendezvénynek az ütő ere az alaposan megszervezett program, ami dúskál az eredeti ötletekben, ami igazán nevezetessé teheti a helyet adó települést.
Tehát konklúziót is vonhatunk röviden az egészből, a lényeg itt csak a pénz. Pénz körül forog minden hagyományőrzés, rekordokat felállított teljesítmények, tájjellegzetesség bemutatása, stb., persze sarkított eredmény ez, de van valami benne…
Még mindig a fenti eset a jobbik. Az amikor, az a település profitál belőle, amelyik rendezi, szervezi a fesztiválokat, napokat.
Sajnos érzékelhető néhol egy nagyfokú érdektelenség is: a falunapok egy, a falu nyakán logó további tehernek van titulálva a kompetens személyek számára.
Ebben az esetben a recept a következő (amit általában alkalmaznak): van egy erre a célra elkülönített pénzösszeg, ami elég szokott lenni egy már megszokott, de elvárható produkcióra. Viszont érdemben nem születik olyan emlék a résztvevőkben, ami újra késztetné őket arra, hogy a következő alkalmat semmi féle képen ne szalasszák el. Az ilyen alkalmak egyetlen profitálója az vagy azok a vállalkozók, akik önző érdekükért, vagyis azért, hogy minél nagyobb hasznot hajtson be megtesz mindent ami ezt szolgálja. Mit sem törődve maga a rendezvény évről-évről hanyatló színvonalával. A lényeg, hogy saját forgalmazásában álló termékek minél nagyobb mennyiségben találjon gazdát.
Érdekes észrevétel az is, hogy a közvélemény ellenére is sok esetben olyan költséges program elemeket találunk, ami nagy költségessége ellenére vagy éppen ahhoz mérve nem teljesíti a tőle várt hangulatot vagy nem generál már kellő, tömeges megelégedést!
Világos tehát, hogy rövid idő alatt jellegtelenné válik így minden rendezvény és érdektelenség jellemzi majd a falu lakóit.
Minden elismerésem azoknak a szervezőknek, akik a hasonló rendezvényeket próbálják nem közpénzekből finanszírozni, akik támogatók hozzájárulásával rajzolják ki az anyagi háttér alapját. Világos dolog, az is hogy az utóbbi esetben hatványozottan nehezebb a dolga az embernek.
Viszont minden kezdet nehéz, ajánlott lenne sok esetben változást hozni ezekben a kérdésekben.
Kérdésem az, hogy egyáltalán tisztában vagyunk-e sokszor azzal, hogy mi mit eredményez hosszú távon?
Nagyon sok embernek oka van arra h elegedetlen legyen a havi jovedelmevel!
Nos en tudok egy lehetoseget ajanlani azon embereknek akik plusz munkat eltudnanak birni a jelenlegi allas vagy epp egyebb elfoglaltsaga mellett! Konkretan anyit erol h itthon vagy otthon kell csinalni, inkabb esszel mint kezzel!
ha erdekel a dolog, reszleteket inkabb szemejesen beszelnek meg, igy azt ajanlom h keres meg e-mailen: sebesten_tiha@yahho.com, vagy telefonon a 0756 334 132-es telefon szamon, barmikor.
2010. jul. 27
Gyász telepedett a román labdarúgó berkekre, mert me gint a Kolozsvári 1907 CFR lett a bajnok. Megint, hiszen 2008-ban már elnyerte egyszer ezt a címet. De amint Marian Iancu, a Temesvári Fotbal Club pénzembere mondta: „a CFR nem az én bajnokom, az övék.”
Aki a mócok földjén járt, tudja, hogy az odavetődő idegennek feltett első kérdés az, hogy „a mieink vagytok?”, ami azt jelenti, hogy románok vagytok-e. Hát ide vág Iancu szólása is. De a Steaua basája, Gigi Becali is azt hangoztatja: a román labdarúgás szégyene, hogy magyar csapat lett a bajnok. George Stanca újságíró pedig arról szólt, hogy vegyék ki az 1907-es évszámot a klub nevéből, mert a csapat nem lehetett CFR, hiszen Kolozsvár akkor Magyarországhoz, pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott.
Így igaz, hiszen a vasutasok csapata KVSC (Kolozsvári Vasutas Sport Klub) néven alakult, az első világégés végi impériumváltáskor vette fel a CFR nevet. És már akkor Kolozsvár magyar csapatának nevezték, mert játékosainak, edzőinek többsége magyar volt. A város másik együttese, az egyetemistáké lett a román csapat. A második világégés elején azonban történt még egy dolog. Észak-Erdélynek Magyarországhoz való visszatérésekor a Kolozsvári U Nagyszebenbe menekült, a kolozsvári vasutasok a városban maradtak. Ezt nem tudják megbocsátani a román nacionalista érzelműek, s innen a még nagyobb ellenérzés a CFR és szurkolótábora iránt.
Ezt még az sem enyhítette, hogy volt időszak, amikor az egyetemista csapatból kiöregedett és nem éppen magyarbarátságukról ismert „doktor urak” is rúgták itt a bőrt, s olyan válogatott nagyság edzette a csapatot, mint Dobay István vagy olyan világhírű tréner, mint Kovács István (Pisti bácsi). Most pedig egy másik magyar, Pászkány Árpád a tulajdonos, aki jó érzékkel választotta meg munkatársait, és dolgozta ki a csapatépítés taktikáját. Amint elnézem a helyzet alakulását – eddig két bajnokság, két Romániakupa és egy szuperkupa megnyerése az utóbbi három esztendőben – a gyászolóknak lassan hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy nem bundázással, hanem kitartó munkával lehet a labdarúgásban is eredményeket elérni.
-himondo-
Országos szinten is ritka a Lemhényihez hasonló Gerontológiai Rehabilitációs és Hospice Korházotthon
A 1990 április 28-án létrehozott SZENTKERESZTY STEPHANIE KÓRHÁZ ALAPÍTVÁNY célul tűzte ki, hogy a társadalom széles rétegét alkotó sokat megért idős populáció számára létrehoznak egy intézményt. Amely az idősek mindjobban elmélyülő egésségi, gazdasági, szociális, jogi, szellemi és lelki problémáit felvállalja.
Ennek érdekében a felméréseket és azok feldolgozását követően beilleszteték a Gerontológia (idősgyógyászat) az orvostudomány egyik legfrissebb szakágazatának keretébe, megteremtve elsőként ennek szakmai működési feltételeit. A felmérésekből kitünt, hogy az öregedéssel járó esetenként kronikus betegségek gyógyítására Romániában nincs megfelelő lehetőség. Ehez járult még az egészségügyi, a szociális tartalmú illetve at általános emberjogi indoklás.
Célja az Alapítványnak a Gerontólogiai intézet mint relativ új orvostudományi ágazatnak a telepítése régionkba, amely fölvállalja az idős kor élettani, korélettani, a pszichológiai, szociális problémáit.
Lehény községben épült fel, a Kézdivásárhelytől észak-keletre kb. 14 km.re műuton, Háromszék egyik legkeletibb falujában. A kilencvenes években megkezdett építkezés mondhatni mai napig is tart hiszen még nincs minden kivitelezve ami a tervekben szerepelt.
A Gerontológiai és Rehabilitációs Központ, egy 8000 m2 nagyságú belteleken fekszik. Rajta a küvetkező épületek állnak:
1.A háromszintes főépület.
2.Vendégház
3.Mosókonyhatömb, benne gyógytornaterem, hydro-és fizió trápiás terem
4.60 férőhelyes előadó terem
5. Mentőautó és garázs
6.Müködő asztalos műhely, gépparkkal
7.Raktárépületek
A fő épületben helyet kaptak a következők:
1.Szinten:
a.Hospice ellátás
b.Betegfelvételi lehyiség-Recepció
c.Orvosi rendelő
d.Ultrahang-Endószkopia kabinet
e.Fogászati kabinet
f.Közös ebédlő
g.Toalet
·Az ambuláns kabinetek a járóbetegek ellátásán túl a rendszeres szűrővizsgálatokat is elvégezik. Különos gondot fordítanak a pszichés betegek (depresszió) kezelésére, és támogatására.
·Ezen a szinten müködik a Hospice ellátás, egyébként ilyen jellegű osztály legközelebb csak Brassóban van. A hospice ellátás egyik legfontosabb jellemzője, hogy a súlyos betegek (rákbetegek, agyvérzéses, bénult betegek) számára bíztosítsa a testi- leki szenvedések csökkentését, a kínzó tünetek enyhítését. A halál tudatának elfogadtatása a beteggel és hozzátartozóival. Célja hogy a betegek utólsó szakaszát lehetőleg fájdalommentesen, de tiszta tudattal, szellemi és lelki erejük birtokában elhessék. Szorongásuk oldása, állapotuk elfogadtatása, a megbékélés elősegítése.
2.Szinten:
a.Kórtermek
b.Élelem tároló
c.Tusólok
d.Könyvtárszoba
3.Szinten:
a.Fektetők
b.Alapítvány elnöki szoba
c.Könyvelőség
d.Vendégszoba
e.Orvosi –igazgatói szoba
f.Szeménzeti szoba
g.Gerantoprofilaxia kabinet
h.Mosdó
·A gerontologia feladatköre röviden az életkorral járó- és abból származó biológiai, szociális és társadalmi faktorok változása vizsgálása, az öregedés élettanát tanulmányozni és szakellátási módszerét kidolgozni.
·Az épületben müködik egy lift is ami megkönyíti a betegek mozgását, hiszen van aki mozgássérült vagy tolókocsira szorult.
A felépült mosódát, raktárépületet, és egy vendégházat a komplett asztalosműhelyben készült berendezésekkel, butrokkal és külső munkálatokkal látták el. Ez utólag átépült munkaterápiás helyiséggé.
A Vendégház mint a képen is látható a helyi hagyományokat követően épült: tornácal, széklelykapu vezet minket feléje, melyen bevésve ez olvasható: „Az emberi élet az a mű, amit csak a halál fejezhet be.”
Az előadó terem 60 személy számára bíztosít helyet, amely kulturális események, Isten tiszteletek, tudományos ülések lebonyolítására alkalmas.
A GERONTOLÓGIAI ÉS REHABILITÁCIÓS KÖZPONT avatásán leleplezték az intézmény kertjében felálított Szent István Király mellszobrot is.
A GERONTOLÓGIAI ÉS REHABILITÁCIÓS KÖZPONT kihatása a közvetlen környezetre pozítivan hatott:
ÞLemhény kozség infrastrukturájának fejlődése.
ÞAz intézmény beindulásával 15-17 új munkahely jött létre.
ÞA házi gondozókőpzzésel évente 10 személynek ad diplomát és továbbá közbenjár az elhelyezkedésben is.
Þ Megteremtődött az a feltétel ami biztosítja a fokozottan hátrányos helyzetben élő idős réteg ellátását korszerű idősgyógyászati és gondozási elvárásoknak megfelelően.
ÞMivel elsőként létesült a régióban gerontológiai szakellátás falusi környezetben nagyon nagy az érdeklődés utánna. (Megemlítendő hogy mivel megyei szintű intézmény, igy az öreg korúak körében 24 ezer ember tart igényt a szolgáltatásokra.)
ÞA rendszeres ismeretterjesztő előadások emelik az eddig elhanyagolt a lakosság egészség-kulturájának szinvonalát.
Ott jártamkor és az interjú alatt az Alapítvány első alapító tagja és egyben az ügyvezető, Dr.Boga Olivér elmondta, hogy hosszú ideig gondot okozott a az ivóvíz –és szenyvíz hálozat hiánya. Végül egy bukaresti cég fúrta ki, utólag laboratorium által is ellenőrzött, 50 méter mély kutat, amely fölött meg épült a víztározó is. Ez tovább súlyósbította az amúgy is szűk anyagi lehetőségek meglétét
A szenyvíz elvezetése olyan formán, hogy az ne veszélyeztesse a környezet tisztaságát ennek érdekében kiépítettek egy szenyvíz tisztitó rendszert is ami tovább aggaszotta az Alapítvány pénzügyi tartalékát.
Az „aprocska gond” vagyis az, hogy anyagi háttért bíztosítani az építkezésre nem ment zökkenő mentesen. Sem az építkezésben, sem pedig a felépült épületek felszereléseben nem segített sem a román állam, sem valamenyik romániai párt sem pedig a lemhényi önkormányzat. A Szükséges hatalmas pénzösszeget külföldi pályázatok utján, segítségek utján ami közül Dr.Boga Olivér a Német Máltai Szolgálatot említi, és a környéki építkezési vállalat bíztosították.
Május 5 és 9 között rendezték meg Kolozsváron, az úgyhíresztelt Mezőgazdasági Expoját mint Erdély legnagyobb effajta rendezvényét. A nagyon nagy számú érdeklődő seregben változatos volt a paletta. Romániai termelők mellett helyet kapott a nyugat európai fejlesztések bemutatása. Vagy inkább fordítva fogalmaza, a nagyszámú külföldi kiállít mellett akadt egy-két román pult is, ahol szerény eredményét büszkélkedve mutathatta be a román agrár élet. Európa vezető technológiáit itt is meglehetett találni, nem kell már a Bábolnai Napokra (Közép Európa egyik leglátogatottabb Agrár Fesztiválja) elmenni. A legjobb helyeket az Expo tervezésénél a német, olasz és az angol kiállítótt munkagépek kaphatták meg. Viszont egy kis sarokban szerényen meghuzódott a kinai traktor márka is, amit a Bassó melletti Rozsnyón raknak össze. A Tractoare Hoyo Braşov-Râşnov cég a tavaj kezdte meg a termelést, a kinai leányválalat 20-120 lóerős mezőgazdasági munkagépeket gyártanak. Érdekességként említhető, hogy az Erdély egyes részein igen csak nagy meghirdetést kapott rendezvényre rengetegen jöttek el Székleyföldről is. A székelyföldi gazdák úgymond a mezőgazdaság mennyországába érezhették volna magukat, viszont hozzájuk viszonyítva ez a túl magas technológiát bemutató rendezvény nem mindegyiküknek nyerte el az tetszését. Tükrözi -ezt egy párbeszéde a gazdáknak- a szélleskörű nyítottságukat a technológiai fejlesztésekre, amik köztudottak, hogy elengedhetetlenek a piac diktálta véres harcbani fennmaradáshoz. Az egyik székely legénynek szavaival élve: "-Nem menet ez a sok gépezet ember! Ha valami elromlik akor ott kell heggeszteni, csavarozni, cseszni kell! Szép magyarul meg van b___szva az egész! Mire a tisztelt kolégája vissza szólt, hogy: -Úgy ahogy mondod hej! Hát úgyanezt meg lehet oldani lovakkal es." A másik -úgyancsak futólag elkapott szófoszlány- az új államberendezkedést kifogásolta, megjegyzem azt hogy az ijen magass szintű igazságot hordozó téziseket csak székelyföldi hanglejtés övezte párbeszédben hallani, íme: "-Ami jó volt ezelőtt te ebbe a k_rva országba az a Dácia volt s a brassói Taraktor, most ezek mindent széjel verettek! -Azza'! S ezután megvesszük neféj a kinai mocskot, nájlanyból, met az jobb lesz! " Sokat lehetne elemezni azt a kérdést, hogy miért is vannak ezek a benyomásaik az embereknek. Viszont tény az, hogy melntális faktorok miatt is, meg különböző társadalmi szervezetségtől fogóan vagy ezek hiánya, (nembeszélve a gazdaság fokozott erejéről), okozza azokat a statisztikai adatokat amik már szinte várható, hogy Románia, mint szinte mindenben, úgy a mezőgazdasádi technológiág és beruházások terén is seregható a vén Európában. Románia egyike a mezőgazdasági munkagépekkel legkevésbé ellátott országoknak Európában: egy-egy traktorra 54 hektár megművelt mezőgazdasági terület esik, szemben a 13 hektáros európai átlaggal.
Az ország traktorparkja mintegy 170 ezer darabos, ezeknek azonban 80 százaléka már elavult. Miközben Nyugat-Európában 3-4 ezer üzemóra után már cserére érettnek tekintik a munkagépeket, Romániában a 12 ezer üzemórát meghaladó használat sem ritka.
Kína elképzelése: 500km/h-val hasítana át a kontinenseken a vonat: képen látható vonalon!
Kina grandiózus tervet eszelt ki, amelyel meghökentette az egész világ figyelmét! Minden idők legnagyobb és legkorszerűbb vasútvonalat szeretné kiépíteni nemcsak az országa hatarán belűl, hanem kontinenseken átnyúloan. A terveket összesen 17 országgal ismertette, miszerint 10-15 éven belül össze szeretné kötni nagysebességű mágneses technológiát alkalmazó vasúti vonalakkal Ázsia fővárosain keresztül Európát is, egészen pontosan London belvárosával. A Peking-Londoni több mint 13 000 km távolságot a vonat 2 nap alatt tenné meg, viszont a sebességével (egyes források szerint 540 km/h) versenyre kellne a légi közlekedés hatékonyságával, és mint a környezet védelem szempontja sem hanyagolható, a vonatok egynegyede szennyezést bocsájtana ki mint a repülőgépek sokasága. A beruházás kerülne piszkosúl drágába, viszont onnantól leányálom az utazás!
A terv három vonalat is tartalmazna. Az első nagy valószínűséggel a kínai Kunmingot kötné össze Szingapúrral, Vietnám, Thaiföld, Minamar és Malajzia érintésével. A második Urumcsiból indulna ki és Kazahsztánon és Üzbegisztánon keresztül egészen Németországig terjesztenék ki. A harmadik tervezet szerint egy vonal Kína északkeleti részéről indulna ki és észak felé haladva összekötné Oroszországot és Nyugat-Európát.
A tervezet megvalósításának kulcsa a megfelelő finanszírozás, hiszen képzelni sem lehet, hogy mekkora anyagi forrás szükséges ennek a tervnek a kivitelezésére. Kína eddig is dollárok százmilliárdjait(!) költötte vasútvonalainak belföldi kiterjesztésére, és a jövőben szeretnének egy jóval regionálisabb jellegű, szerteágazó rendszert kiépíteni. Kínai szakértők szerint az új hálózat finanszírozásához azoktól az országoktól kell pénzt szerezni, amelyeken a vonalak keresztülhaladnának, a kínai vezetés azonban inkább azt szeretné, ha a partnerországok nyersanyaggal fizetnének saját pénzalapok létrehozása helyett. Mianmar például beleegyezett abba, hogy megossza lítiumtartalékait a projekt anyagi finanszírozásáért cserébe.
Elképesztő gyorsasággal fejlődik a távolkeleti ország, egyre gyakrabban mega-giaga terveket valósít meg. Az idei Shanghai Expo 2010 például kétszer több pénzt kapott a megvalósításhoz, mint maga a 2008-as pekingi olimpia. A Romániai autopálya politika tanúlhatna a kinai infrastruktúrák bővülési tendenciáiból, ahol pár év alatt 1900 km autópályát építettek meg és egy évvel a tervezett előt végeztek a Pekinget Shanghai-al összegötő úgyn. maglev vasútvonal kiépítésével. Bár kommunizmus alatt müködik az ország, a mostani gazdasági válság alatt is ritkaságba menő számadattal rendelkezik a növekedést illetően. Míg az európai unió országai és a többi angol-szász amerikai fejlett országok a recesszióban heverésztek, Kína 6%-os államdó fejlődést produkált a világ válság mélypontján is.
Kína a JÖVŐ új szuperhatalma szeretne lenni a világon, térgyelni fog előtte a lehetőségek földje is, Amerika. Hatalmának bizonyítéka, hogy nincs szüksége pénzre a fantáziájainak megvalósításához, egy szép napon a londoni utazó vasúton megy Pekingbe, Párizson, Berlinen, Varsón, Moszkván, Yekaterinburgon, Irkutskon, Ulánbatoron keresztül, élvezve a sebességet, és a tájat és közben szinte semmivel nem károsítja a környezetet! Ami az egyik legnyomósabb indoka a terv megvalósításában.
Azoktól az országoktól amelyeken végig szalad a vonat nyersanyagokat kér, ami bíztosítani fogja a további gazdasági virágzását! Ezzel egyben a dél- és közép-ázsiai fejletlen régió országait csatlósává teszi beleértve Oroszországot is, amlyek hihetetlen nagy erőforásokkal bírnak, csak fejletlenségük gátolja a felhasználásukat!
Este van, este van: elpihen a világ! Tévé előtt gunnyaszt mind az egész család. Villog a képernyő, rombolja az elmét, Sokan ebben lelik életük értelmét. Csapong a hülyeség, az eget sodorván: Horror, krimi, thriller az összes csatornán. Frankenstein, Dracula, örülnek a kölykök, A mama kedvence: nyafka Golden Girlök.
Véres, vajas-kenyér a temető falán, Batman, ET-kukac jönnek egymás után. Reggeltől esteig örömüket lelik Ahogy a gengszterek egymást ütik-verik. Étkezés helyett is a Supermant nézik, Még a "dolgukat" is, bilin ülve végzik. A képernyő elől el nem mozdulnának, Napfényt, fákat, mezőt, talán nem is látnak.
Háziasszony nem főz, nincs helye panasznak, Wrigley gumit rágnak, rája Colát isznak. Zúg a rock-popzene, ártalmas a fülnek, Hónapról hónapra egyre csak hülyülnek. Gyereket nevelni? Eszükbe sem szökik, Sokkal egyszerűbb, ha tévé elé lökik. Ott aztán fejlődik, egyre okosodnak, Sokan nem hogy írni, de olvasni sem tudnak.
Tévé előtt hasal, a kiszolgált kutya, Évek óta nézi, azért olyan buta. Haza jön a gazda, munkából fáradtan, Felbont egy üveg sört, s tévé elé huppan. Üveges szemekkel bámulja a krimit, Éppen egy kispapnak szúrják ki a szemit. Autók nyikorognak, robbannak a házak, Kéjelegve nézi, amint torkot vágnak.
Emberevő cápa, kisgyereket fal fel, Akit fürdés közben, szüleitől mart el. Élvezi a család, Hasfelmetsző Jack-et, S hogy kell beváltani, fedezetlen csekket. Bankot kirabolni, csupán egy pillanat, Tisztviselő rendőrt, lövik, mint a nyulat. Spriccel, folyik a vér, a padló is síkos, Ilyenkor a tévét kikapcsolni tilos!
Egyik gyerek titkon, apja zsebébe nyúlt, Hátha akad benne: alma, netán kisnyúl. Egyiket sem leli: helyettük a halál: Csőre töltve nehéz belga pisztolyt talál. Fegyver nélkül járni életveszély máma, Hálával gondolnak "Nagy Amerikára"!
Hogy ez hová vezet, leírni is félek, Ettől "nemesedik" a gyermeki lélek! Pisztoly, bicska, bomba és egy rozsdás bökő, Így ragyog előttünk "egy új és szebb jövő"!
Választási szlogen, biztos mindenki már látta, és hallotta, hogy változás történt Magyarország nyolc évi baloldali kormányzását a jobb oldal elsöprő győzelme váltja fel. Rögtön utána nagy port kavart a szélsőjobb parlamenti bekerülése, nem kis részaránnyal! Sok határon 'inneni' úgymond bizonnyal veszem, hogy örült ennek. Nem úgy a szlovákiai külügyminiszter! Változás áll be a külhoni állampolgárokhoz való hozzá állás ügyében is. ez is bizonyos.
S látszott már a második napon, hogy a gazdasági élet szereplői is kedvezőnek vélik az erős kormány alakítást, ugyanis erősödött a forint szemmel láthatóan.
Az ha kétharmados többséggel tud majd kormányozni a jövendőbeli kormány biztosítja egyben a kettős állampolgárságot is a határokon kívül rekedt, egyébként sokszor saját magát sokkal magyarabbnak érző és -érezhető- magyar.
Minden bizonnyal meg is lesz a kétharmad, hiszen akik idáig a harmadikként bejutott pártra szavazott és besegített a parlamentbe 26 képviselőt, azok a szavazok most is a jobb oldali bár, de mérsékelt elveket követő pártra voksol.
Az is felmerül, hogy vajon kap-e az állampolgársággal szavazati jogot a külhonban élők matúr életkort elérő magyarjai. Minden bizonnyal nem fognak. Isten lássa a lelkét aki szavazati jogot adna minekünk s ezzel beleszólást a magyar ügyekbe. Egyébként, úgy ahogy apáink jussaként méltón megérdemelnénk.
Mert ha megkapná azt, bizony bizony állítom, hogy kihasználná azt a Kárpát-medence széleinek lakói, s még az azon túli csángóktól a melbourne-i magyar is. És ki tudja mire lenne képes az egyesítésben a magyar ilyen, megerősödött szellemben?
Megremegne a tinta a trianoni békeszerződésen!
De az a kérdés is felmerül, hogy meddig kellene így még várjon az újra kormányra kerüléséig a híveiben amúgy is megfogyatkozott magyar baloldal, na meg a nagy tömegű szavazati joggal megjelenő más elveket valló régi- mégis újjászületett magyart is bele számolva. Akik közül nem titkoltan sokan a kisebb de annál intezívebb magyar párti szervezet követői, bár a mai modern társadalom empátiájától és toleranciájától eltérő elveket valló. Mégis a nagyfokú globalizációs és minden fajta kultúrát elsöprő unió szkeptikusak mindenütt magával vonják a jobboldali érzések felbukkanását.
Megváltozik így is úgy is a 2004 december 5.-e óta vérző szívek fájdalmas sírása!
Milyen az, amikor a facebook mindent megold, bürokrácia ide vagy oda, meg hajnali órában is másodpercek alatt olyat tett velem, amit két hét diplomácia nem volt képes!
